Film után - Nem vagyok a barátod

Csakazértisvégigülős film ez a javából. Miközben nézem, újra és újra eszembe jut, hogy történjen bármi, már csak azért is végigülöm. Pálfi cseles. Az elejére odabiggyesztett egy óvoda-szociográfiát, ami irtó vicces, kedves, érdekes, pont olyan, mint amilyen a film utána nem. Olyan ez, mint mikor egy egész napos évértékelő értekezlet elején a bevezető beszédet Rosario Dawson tartja bikiniben, aztán fellép a színpadra a sárgaszakállas HR-igazgató csontkeretes szemüvegében és cigarettarekedt hangján, sűrű krákogások közepette, monoton ám artikulálatlan hangon lenyomja a szokásos 3 órás okfejtését a multikultiról a jól ismert "le lehet szállni a buszról" metafora köré szőve.

Ez a film sajnos ezerszer pufogtatott klisékből, sztereotípiákból van összetapaszgatva, amit meg is bocsájtanánk, ha nem lenne az egész átláthatatlan, értelmezhetetlen, álrealista, néhol bugyuta, szedett-vedett. Nem áll össze, na!
Ami átjött az nagyjából az, hogy valahol Magyarországon él pár ember, akik egymás szájában léteznek, valahogy ez eddig mégsem tűnt fel nekik. A történet aztán össze-összehozza őket ilyen-olyan variációban. A halk szavú, hidegvérű, szerepéhez képest érthetetlenül bájos pincérlány a kemény, buta, de sírós verőlegénnyel, aki közben ádáz módon a kis, fekete, egyszerű, fiatal fehérnéppel, aki közben a nagy, lassú reagálású, erdélyi, szerencsétlen nőcsábász-jelölttel, aki közben izzadságszagú nyomulás szinten a túlsminkelt ámde jószívű melírbigével, aki közben a manager-archetípus majommal, akihez hozzáment, aki közben a raccsoló kakadulánnyal, aki közben éppen befejez a nőcsábász-jelölttel. Mellékszálként a totálisan érthetetlen karaktert megformáló hajléktalan(?) agresszor kis híján megszexuálja a csinos 18 mínuszos vesebeteget, ellenben verőlegény - bár megtehetné - nem.
Szóval ezek itt körbeszeretik és körbeutalják egymást, verőlegény ver, vér folyik, nuni-fütyi kivillan, welcome to Hungary. A végén pedig előkerül egy bő kilónyi kokain - melyik rendes bár pultja alatt nincsen ilyen ugye - ami pontot tesz a történtet végére.
Vagy én nem értem Pálfit, és akkor bocsánat, övé a pont, ehhez kevés vagyok, vagy értem, és tényleg nagyon kellet a pénz, nagyon szorított az idő a filmszemléig és nagyon össze kellett rakni valamit, amit meg most nagyon meg kell védeni, hogy jövőre is ugyanitt, ugyanő.
Amúgy a melírbige kifejezetten tetszett. Egy melírbige pont ilyen. Egy halványpiros karikát megérdemel.