A Zöld henteseket vígjátékként sorolják be. Hát nekem jó humorom van, szeretem a morbid és abszurd poénokat is, de ezen a filmen keveset nevettem. Számomra a rendező úgy mosta el a vígjáték és a dráma közötti határvonalat, hogy szinte eldönthetetlen hogy melyikbe is tartozik a film. Jómagam leginkább a szürrealitás térfelére tenném.
A szereplők problémái valóságosak, húsba vágóak, a mai társadalomra jellemzőek, ugyanakkor a rendező úgy mutatja be őket, hogy nem lehet igazán tragikusnak felfogni sorsukat. Hasonlóképpen sokat elvesz a történések komolyságából az a következménynélküliség, amitől mintegy meseszerűvé válik a történet, mely hatásra ráerősít az is, hogy a legtöbb szereplő rajzfilmbe illő kinézetet és karaktert kapott. Ha már itt tartunk, megjegyzendő hogy Mads Mikkelsen homloka magasabb és arca szögletesebb mint valaha.
Összességében a filmnek olyan hangulata van, hogy megtekintése után az ember felteszi magának a kérdést hogy akkor most mi van. Jóízű nevetés nem lehet a válasz, mert ahhoz túl súlyos a film, letargiába zuhanáshoz viszont túl komolytalan. Hát ilyen ez a dán vígjáték. Beteg.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése