Sherlock Holmes - Sherlock Holmes

Arthur Conan Doyle munkásságát ifjúkoromból ismerem. Álmatlan éjszakáimon a Sátán kutyáját sejtve minden sarokban néha meg is fordult volna a fejemben, hogy a 18-as szám kis piros körrel nem kellene-e a borítóra, ha lett volna már akkor ilyen. De nem volt. Sőt borítón most sincs.
Annyi történetet elolvastam, hogy nemigen tudom, hogy melyik volt jobb vagy rosszabb, jók voltak azok szerintem mind. Ezek után kíváncsian várom, hogy Guy Ritchie melyik történettel zsonglőrködik egyet és vajon leejti-e?
Robert Kigyúrt Downey Jr. az utóbbi időben készült filmjeiben nem emelkedett ugyan a Burj Khalifát megszégyenítő magasságokba szellemi értelemben véve, mérve, Jude Law-ot meg meglehetősen nehéz elképzelni egy általam pocakosnak és messzemenően monogámnak képzelt Dr. Watson szerepében, ennek ellenére ki nem hagynám ezt az újabb angol szösszenetet.

Az irányítás határai - The Limits of Controll

Jim Jarmusch tanult az egyszeri amerikai személygépjármű-termékfejlesztő példájából, aki ki akarta fejleszteni a szuper autót, mégpedig úgy, hogy sok-sok piackutatás során összeszedte az összes piacon lévő modell fogyasztók által legkedveltebb tulajdonságát, jól összegyúrta egyetlen autóba, piacra dobta, majd jól megbukott vele (egy fagyi annak, aki megmondja, melyik modell volt ez). Így hát Jim, átültette az ötletet a filmiparba, korrigálva az alapvető hibát, miszerint a legkedveltebb dolgokat kell összeszedni. Ő innovatívan inkább összeszedte a legek másik végletét.
Vette alapnak a jól megszokott Jarmusch-os vontatottságot. Megfűszerezte néhány Tarr Bélás állósnittel. Kölcsönvette David Lynch totálisan érthetetlen történetszövését, majd mindezt megkoronázta egy már-már James Cameron-i magasságokat megütő szövegkönyvvel. Megszületett hát az alkotás és lett neki neve is: Az irányítás határai.
És most otthon ül, és várja, hogy a személygépjármű-termékfejlesztő ötlete a mennybe vigye.

Az irányítás határai - The Limits of Control

Ezt a filmet Jim Jarmusch rendezte. 2008-ban.

Első gondolatom az volt, hogy ennyi lesz a rávezető. De aztán gondoltam, hátha a fenti névvel már bőven megalapozott érdeklődést lehet még növelni egy kicsit azzal, hogy ez egy krimi, hogy játszik benne Bill Murray, akit tán nem kell bemutatni, a vöröses, szigorú, de igazságtalan arcú Tilda Swinton (Narnia Krónikái, Égető bizonyíték és még töméntelen egyéb film), a baltaarcú John Hurt (1984, Harry Potter, mittomén) és még a mostanság legmenőbb mexikói-spanyol férfihős, Gael García Bernal is (Vakság, Az álom tudománya, stb.).

Amúgy meg 2008-ban Jim Jarmusch rendezte.