Az egész úgy kezdődött, hogy Barcelona polgármestere megkereste Woody Allent. Azt mondja neki, hogy Woodykám, piszkosul rossz mostanában az idegenforgalom felénk, hőzöng a nép, meg minden, kezd rossz kedvem lenni. Kéne egy jó kis film, amiben legalább 13-szor kimondják, hogy (idézem a filmből) "güejj" park, minimum 15-ször megmutatják a Sagrada Familiát meg Gaudí összes épületét, jó sokat beszélnek Katalóniáról, hm... Ja, és a haverom Oviedoban polgármester, tegyed már bele azt is valahogy. Hát ennyi. Köszike! Woody elővette számlatömbjét, körmölt egy kicsit, aztán visszacsoszogott Londonba, gondolt egyet-kettőt és elkezdte a forgatást.
Na, most, aki azt mondja, hogy a régi szép időkhöz kanyarodik vissza az öreg, annak azért javaslom, hogy még egyszer rágja át magát az életművön. Attól még, hogy végig kommentár van a film alatt, nem lesz egyből régiszépidő. Ennyi erővel szerintem meg az Amelie-re hasonlít.
Egyébiránt ha már a kommentárnál tartunk, újabb követelésemet (egyben totális értetlenségemet az ügy előtt, tiltakozásomat, felháborodásomat és egyéb nem tetszést kifejező tevékenységemet) vetem itt most képernyőre, mégpedig, hogy mégis mit képzel magáról a Művész mozi, hogy szinkronizált filmet ad le??? Totál ki vagyok készülve, hogy most már lassan tojással sem dobálhatom meg az igazgatót vagy kit kell megdobálni ahhoz, hogy ilyen ne forduljon elő. Szabotázs!!!
Mikor meghallottam Javier Bardemet Szabó Sipos Szinkronszínész Barnabás hangjával, majdnem felálltam és kimentem. Aztán lassan kezdtem már megszokni, mikor jöttek a spanyol betétek. Mivel ugye Barni orgánuma annyira hasonlít Bardemére, mint mondjuk egy három hetes csecsemőére, igazán lélekemelő volt, mikor hirtelen az igazi Bardem szólalt meg spanyolul. De a hab a dobostortán az volt, mikor valami rejtélyes okból nem tudtak átkapcsolni Bardem hangjára és Barni szólalt meg spanyolul. Vááááúúúúááááá! Nekem volt gyomortükrözésem, de az ehhez képest mesedélután.
Innentől kezdve a film alapból mínusz 10-en indult a 10-es skálán, és ahhoz képest a végén a -3,5 egész pofás. Eredeti hanggal lehet, hogy akár a bűvös 7-es határt is átlépte volna. Amúgy nem volt rossz film, de mivel Woody nem tiltakozott a magyar szinkron ellen eléggé - ami, lévén, hogy tuti vannak magyar felmenői, bizony meglehetősen szomorú -, maradok a -3,5-nél. Ebből remélem tanul a kis Vörös!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése