Film után - Vratné lahve - Csereüvegek

Tesco, Új-Buda Center, állok sorban a pénztárnál. Az előttem lévő fiatal hölgy többet talált "összevásárolni", mint amire pénze van, stornózni kell, várjuk hogy jöjjön az illetékes kolléga. Helyette egyelőre a biztonsági őr hölgy érkezik:
- Mi történt?
Fiatal hölgy:
- Miért, minek kellett volna történnie?
- Semminek, csak kérdeztem, hogy történt-e valami - azzal tovább is megy, kissé megsértve.

Nohát, ez kis hazánk, de a filmből meglátjuk, hogy lehet ezt másképp is csinálni, és nem is kell messzire mennünk.
Josef Tkaloun miután otthagyja tanári állását, egy élelmiszerboltban lesz üvegvisszaváltó. Aki azt gondolná, hogy ez unalmas, monoton és lélekölő munka, az rossz úton jár és nem ismeri Tkaloun úr személyiségét. 65 évesen a teste már nem a régi, de lélekben fiatal, amit mi sem bizonyít jobban, mint visszatérő álmai, melyekben egy vasúti kocsi fülkéjében kettesben(/hármasban/négyesben) marad - hol a volt kolléganőjével, hol az áruházban rendszeresen vásárló csinos fiatal hölggyel stb. Tkaloun úr kifogyhatatlan életigenlése színt visz az áruházi munkába, egy-egy apró kedvességgel feldobja kollégái és a vásárlók napjait, ami rá saját magára is jó hatással van, közben pedig lányát is igyekszik kiházasítani.
A drámai vonalat a feleségével 40 éve tartó házasságuk jelenti a filmben - aki SOHA nem jelenik meg Tkaloun úr vasúti fülkés álmaiban -, amelyben Tkaloun úr emberek iránti határtalan nyitottsága és fogékonysága nem működik, de amire végül mégiscsak van megoldás, vagy legalább enyhülés.
Az egész filmet két dolog jellemzi: egyszerű, hétköznapi emberekről szól, akik akár a bármelyik szomszédunk is lehetnének. Ezen egyszerű emberekről lépten-nyomon megtudunk valami érdekeset, ami akár bármelyik szomszédunkról kiderülhetne. A másik jellegzetesség a hétköznapi történések olyan fajta cseh humorral való tálalása, amely hozza a tőlük megszokott magas színvonalat, amit én például legutóbb az "Őfelsége pincére voltamban" láttam. A magam részéről nem is drámának, inkább vígjátéknak nevezném a filmet, esetleg vígdrámának. Így nyugodt szívvel ajánlom mindazoknak, akiknek rossz napjuk volt és rájuk fér egy kis derű, életöröm, meg persze a cseh filmek rajongóinak, de ők már úgyis megnézték.