Be Kind Rewind - Tekerd vissza haver!

Mindenki ismer remake filmeket. Olyanokat, mint pl: Az Emlékmás, Solaris, A Bélgyilkosnő, Ocean's eleven, Meseautó, miegymás. Ezek a filmek nyilvánvalóan egytől egyig minősíthetetlenül gyatrábbak, mint az eredeti. Schwarzenegger olyan átéléssel játszik az emlékmásban, mint amekkora átéléssel annak idején a kisúttörő mondta írtajózsefattilaversét a felszabadulás ünnepén a 2-es számú oktatási intézet általános iskola udvarán.
George Clooney a fentiek közül kettőt is el tudott szúrni, bár megjegyzem az Ocean's elevent annyira nem sikerült, hisz az már az eredetiben hozta a hollywoodi színvonalat. A Solarist mindenesetre sikerült nekik a lényegénél megragadni, s Tarkovszkij kóborló lelke végre megnyugodva felklaffoghatott a fehér márványlépcsőn a nagy fényesség felé. A legkisebbik Fonda megpróbált Nikita lenni, nem hittük el, de közel nem volt olyan szánalmas, mint Stohl Buci (brrr!), meg ugye Bajor Imi (Brrrrrr!) pojáckodása a meseautó körül.
Na, ez a film nem remake, csak arról szól. Videótéka, az összes film letörlődik valami csoda folytán, a tulajok meg újraforgatnak mindent és jön a happyend. Természetesen az egész történet rettentő bugyuta, valóságtól elrugaszkodott, irreális és még ki tudja mi, de közben szerethető, meg aranyos meg vicces. És garanciaként szolgáljon az, hogy Michel Gondry rendezte, aki vicceset eddig még nem csinált, de jót igen (pl. Az álom tudománya, Egy makulátlan elme örök ragyogása), aztán játszik benne Jack Black (Pop, csajok, satöbbi), Danny Glover, Mia Farrow, Sigourney Weaver, és ha még ez sem elég, akkor adja meg a kegyelemdöfést az, hogy a Művészben is játsszák.

Hum Dil De Chuke Sanam

A film 3 óra 10 perces volt, másfél óránál volt egy intermezzo: kb. 15 másodpercre kiírták hogy Intermezzo. Gondolom ilyenkor szünetet tartanak a mozikban. Itt kezdett gyanús lenni, hogy nem lesz egészen rövid...
A történet lényege, hogy a jól éneklő olasz Szamir - már a neve is mennyire olaszos! -, aki éneklést tanulni jött Indiába, beleszeret az énektanár lányába, Nandinibe és viszont. Szülei azonban - Szamir elutazása után - egy másik férfihoz, Vanradzshoz adják hozzá, aki ügyvéd, de ennek ellenére legfőbb jellemvonása, hogy ragaszkodik az igazsághoz. Házasságuk persze nem boldog, mert Vanradzs érzi hogy a lány szíve másé, ezért elmegy a lánnyal Olaszországba, hogy megkeressék Szamirt. Mire megtalálják, a lány - nemes jelleme miatt - már Vanradzsba szeret bele és Szamirral való találkozásukkor már nem érez szerelmet őiránta, így megmarad férje mellett.
1 óra 50 percnél kezdődött az Olaszországban (=Pesten) játszódó rész. Olaszországban - kell-e mondanom - magyarul beszéltek a helyiek, kivéve egy orvosnőt, aki - ki tudja miért - native English volt. A jelenetekből megtudhatjuk, hogy ha egy fiatal pár csókolózik a vonaton/villamoson, akkor az ellenőr nem tud mit csinálni velük, hogy adják oda a jegyüket, hanem hangosan mérgelődve otthagyja őket és továbbmegy: így lehet potyázni. Hőseink Olaszországban eljutnak egy igazi magyar cigányzenés-néptáncos mulatságba is, ahol nagyon jól érzik magukat, utána a folyóparton sétálnak, háttérben a Lánchíddal. Közben Szamir az Operaházban lép fel, ott is forgattak néhány jelenetet. A végső egymásra találós jelenetben Nandini a néptelen Lánchídon fut Vanradzs karjaiba.
A rendezőnek vélhetően igen megtetszettek a bp-i sárga villamosok, mert nagyon sok jelenetben visszaköszönnek.
Mindezeken túl igen mély szimbolikájú jelenetek is vannak a filmben. Például amikor - még szerelmük bimbózó korszakában, Indiában - Nandini egy mondattal megsérti Szamirt a közös étkezésnél, Szamir elkezdi enni az asztalra kirakott nyers chilipaprikákat, egyiket a másik után, szemrebbenés nélkül, majd kisvártatva elhagyja a termet, a szobájába megy és ott szenved a csípőstől. Apja utána küldi Nandinit egy kis mézzel, hogy enyhítse kínjait. Szamir egymás után 5-6-szor eltolja magától a Nandini kezében lévő kanalat, majd végül mégis elfogadja tőle. (Óriási megbocsátás-szimbólum!!!) Később az egyik olaszországi (=pesti) jelenetben egy étteremben vannak Vanraddzsal, amikor Nandini - szimbolikusan - elkezdi enni a chilipaprikát. Vanradzs pohár vizet kínál neki, amit Nandini ismét csak többedszerre fogad el.
Van autós jelenet is. Vanradzs és Nandini stoppolnak, és akik felveszik őket, egy ponton félrehúzódnak az útról, megállnak, és kirabolják őket, pénzt, ékszereket. Vanradzs ujjáról azonban nem jön le a jegygyűrű. Az egyik rabló odajön hozzá hogy lehúzza, mire Vanradzs megtámadja, a másik támadó - egy nő - tüzel a pisztolyából, Nandinit találja el. Így kerül Nandini kórházba a native English orvosnőhöz, aki felszólítja Vanradzsot a kórházi számla rendezésére. Mivel nincs pénzük a kirablás miatt, mindketten leveszik jegygyűrűjüket is - láss csodát, itt már lejön Vanradzs ujjáról!
Nagyjából ennyi az, amit a friss élmény nyomán meg tudok osztani veletek, remélem most már mindannyian kedvet kaptatok a film megtekintéséhez. Szerintem megér 190 percet, valamikor összehozhatjuk!

Zuhanás

2008. október 20. 20.00 - Művész

Apa megvette az első színestévénket. Orion Mór. Gyönyörű, barna. Szép nagy képernyő. Apa és anya évekig spóroltak rá és most megvan. 7 éves vagyok és csak ülök előtte, ülök, és nézem a műsort, ha nincs, a monoszkópot. Milyen szép színes!
Aki gyerekkorában így volt a fekete-fehér tévé vs színestévé történettel, annak most kb. ugyanekkora ugrás lesz Tarshem Singh filmje a színesfilmekhez képest. (Guillermo del Toro nagyot nyel...) Az A sejtben már kivillantotta a metszőfogait, de ott még biztonság kedvéért betette Jennifer Lopez hátsófelét a tuti sikerért.
Egy kislány és egy kaszkadőr furcsa kapcsolata a valóság és az álomvilág határán és a határon túl.

Film után - A nyomozó

Frenetikus! - mondanám, mert részben ez jut az eszembe, de aztán rögtön az is, hogy azért nem ez a legjobb szó. Mert nem úgy volt frenetikus, mint mondjuk a Star Wars legújabb része, hogy csak meredek a 200nm-es vászonra a következő IT trükköt várva, hanem máshogy. Melyik is az az ember, aki összeválogatja a színészeket? A szereposztó? Hívjuk így. Tehát a szerposztó végzett remek munkát. Az kérem odatette. Mindenki ötös. Na jó, tán pár mellékszereplő nem. Láttam már olyan filmet, ahol a gyilkosság meg a halál viccesen volt ábrázolva, mert mondjuk a Kill Bill 2 vége fele már feltehetőleg a legnagyobb humanisták sem szisszentek fel egy levágott fej láttán, csak elnyomták gyorsan a félmosolyt a szájuk sarkában. Na de olyat, ahol ez az egész dolog olyan, mint mikor lemész a boltba, veszel egy zacskó tejet, aztán hazamész és nem meséled el a párodnak, mert mit mesélj rajta... Na ilyet még nem láttam eddig. Valahogy az egész úgy van megcsinálva, hogy nem csak az van, amit már lassan kezdünk megszokni, hogy szimpatikus a gyilkos, vagy vicces, de mindenesetre pozitív, hanem az, hogy egyszerűen azt érzi az ember, hogy... én ismerem ezt a srácot. Valahonnan rémlik.
Brrr és ismét brrr. Olyan jó brrr. Malkáv Tibor - így hívják hősünket - átlagosnak egyáltalán nem mondható. Apátiabajnok. Olyan, mintha semmi nem hatná meg, de nem az a Steven Segal fajta, akit ugye tényleg nem, hanem valójában meghatja jó sok minden. Olyan dolgok, amik megérik, hogy az ember foglalkozzon velük.
Szóval a Csapd le csacsit meg a Szerelmesfilmet meg az Ötvös Csöpit dugjuk el kicsit a sarokba és nézzünk kortárs magyar filmet. Megéri.

Mozihétfő - 2008-10-06

A jövő héten remek filmeket mutatnak be a Művészben, úgyhogy megéri csatlakozni. Találkozó n8-kor az előcsarnokban. Nézzük akkor sorjában, mi közül is lehet csemegézni:

A hullám

Volt ez a német film pár éve, a Kísérlet. Hasonló szembesülés ez önön gyarlóságunkkal ugye, mert konkrétan az a helyzet, hogy van egy középiskola, van egy kísérletező-kedvű tanár, van egy ötlet - mégpedig, hogy mutassuk meg a diákoknak, mi is az az autokrácia - van akarat, motiváció, aztán van pokol a végén meg szembesülés. (Hitler somolyog egyet a bajsza alatt.) Ja, hát kérem, az ember társas lény, meg a falkaszellem, ösztöneinket levetkőzni nehéz. És akkor el lehet gondolkodni, hogy vajon ki-ki maga mit tenne hasonló helyzetben. Aztán lehet a köveket dobálni...

A nyomozó

Itt meg úgy van, hogy jött egy nagyjából új magyar rendező, aki a reklámszakmában feltehetőleg már megcsillogtatta tudását, meg csinált egy csomó rövidfilmet, meg Grunwalsky osztályában végzett az egyetemen és forgat egy állítólag remek krimit. Tök ismeretlen színészekkel. Mondják. Pedig nem. Mert azért ott van Kerekes Éva meg Terhes Sándor meg Rezes Judit. Ez utóbbiról nyilatkozta Szabó Győző (a hölgy lovagja - a szerk.), hogy ""Már hosszú évek óta együtt vagyunk, mégis objektíven meg tudom ítélni, hogy fantasztikus volt". Nos, ennyit az objektivitásról. Szubjektíve' ugye pedig én, aki még nem is láttam azt tudnám elmondani, hogy kicsit nagy a felhajtás, de gyanús, hogy tetszene.
Amúgy egy krimiről van szó. Kicsit olyan önboncolgatós boncolgatós.

A zóna

Ez egy durván kaszabolósnak tűnő mexikói dráma 100-as feszültségfaktorral. Mexikóban valóban elég brutál a helyzet, ha hihetünk a sajtónak (hvg - 2008. aug. 19. - filmből vett valóság). Mindennapos emberrablások, már nem is csak a nagyon gazdagok körében, és ugye ennek mindenféle halállal, csonkítással, lelki sérülésekkel, miegymással járó következményei. A tequila és a chilipaprika lassan feledésbe merül. Hol vannak már azok a mariachik!
Visszatérve a filmre itt konkrétan arról van szó, hogy van a szegregált Zóna, a gazdagok világa, a paradicsomi plutokrácia, ahol mindenki gazdag és mindenki fél, ezért jól körbezárják magukat. Na, ide jut be a plebs, 3 fiatal véletlenségből a külvilágból, aztán rögtön meg is halnak, de egy nem. Róla szól a film. Üldözik, ő meg menekül. Ha valaki emlékszik még Ice-T nagy klasszikusára (tessék), akkor úgy kb. el tudja képzelni mi lesz, csak nem amerikai csúnyabácsik, hanem mexikói csúnyabácsik, gyerekek, nénik kergetik szegény srácot. Brrr...!
Nem mondanám elsőrandisnak, sőt, randisnak sem, hacsak nem mondjuk Ripley hadnaggyal jár valaki.