Mindenki ismer remake filmeket. Olyanokat, mint pl: Az Emlékmás, Solaris, A Bélgyilkosnő, Ocean's eleven, Meseautó, miegymás. Ezek a filmek nyilvánvalóan egytől egyig minősíthetetlenül gyatrábbak, mint az eredeti. Schwarzenegger olyan átéléssel játszik az emlékmásban, mint amekkora átéléssel annak idején a kisúttörő mondta írtajózsefattilaversét a felszabadulás ünnepén a 2-es számú oktatási intézet általános iskola udvarán.
George Clooney a fentiek közül kettőt is el tudott szúrni, bár megjegyzem az Ocean's elevent annyira nem sikerült, hisz az már az eredetiben hozta a hollywoodi színvonalat. A Solarist mindenesetre sikerült nekik a lényegénél megragadni, s Tarkovszkij kóborló lelke végre megnyugodva felklaffoghatott a fehér márványlépcsőn a nagy fényesség felé. A legkisebbik Fonda megpróbált Nikita lenni, nem hittük el, de közel nem volt olyan szánalmas, mint Stohl Buci (brrr!), meg ugye Bajor Imi (Brrrrrr!) pojáckodása a meseautó körül.
Na, ez a film nem remake, csak arról szól. Videótéka, az összes film letörlődik valami csoda folytán, a tulajok meg újraforgatnak mindent és jön a happyend. Természetesen az egész történet rettentő bugyuta, valóságtól elrugaszkodott, irreális és még ki tudja mi, de közben szerethető, meg aranyos meg vicces. És garanciaként szolgáljon az, hogy Michel Gondry rendezte, aki vicceset eddig még nem csinált, de jót igen (pl. Az álom tudománya, Egy makulátlan elme örök ragyogása), aztán játszik benne Jack Black (Pop, csajok, satöbbi), Danny Glover, Mia Farrow, Sigourney Weaver, és ha még ez sem elég, akkor adja meg a kegyelemdöfést az, hogy a Művészben is játsszák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése