Aztán a film végén megjött a válasz. Az igaz történeten alapuló eposzok jellegzetes utolsó pár percében, mikor szépen megmutatták, kivel mi történt azóta, szépen azt is megmutatták, hogy ki, hogyan nézett ki akkor. Csak egy villanás, egy 2 másodperces filmbevágás egy vigyorral, ennyi volt az igazi Milkről, de valahogy abban a rövid tekintetben, abban a mosolyban benne volt minden, ami hiányzott a filmből. Ennyi kellet, hogy megértsem, mit ettek ezen az ürgén. És ennyi kellett, hogy megértsem, hogy a másképpszerető karakter ábrázolásért valóban jár Sean Pennek a pont, csak épp Milk sztorijában nem ez volt a lényeg.
Mr. Gus Van Sant, fussunk csak ennek neki mégy egyszer!

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése