Film után - Il y a longtemps que je t'aime - Oly sokáig szerettelek

Aki a mátrixi meglepetéseket kedveli, az ne nézze meg Philippe Claudel filmjét. Ez a film teljesen kiszámítható, már-már sablonos és közhelyes az alaptörténet szempontjából. De azt gondolom Claudel nem is az alaptörténetben akart olyat mutatni, amin a mozinéző kicsit elmereng hazafelé a villamoson, biciklin, ne adj Isten személygépjárműben. Inkább a részletekre helyezte a hangsúlyt és próbált arra rávilágítani, hogy mennyire működik bennünk az előítéletesség, mennyire felszínes információkból ítélkezünk és ez mennyire fáj annak, aki felett tesszük. Jó ez a mozi. Kicsit szomorkás, elgondolkodtató, kellemes, kicsit melankolikus, remek színészekkel és remek kamerával. Miután kijön az ember, elmereng, hogy vajon ő mennyire ilyen, őt mennyire uralják a saját prekoncepciói, mennyire uralják a társadalmi elvárások és mennyire tud, mennyire akar ezen változtatni. És ez jó.