Milk - Milk

Vitathatatlan, hogy Sean Penn legjobb alakítását a Világ második legjobb gitárosa című filmeposzban nyújtotta. Vitatkozni kár, ez tény, egyáltalán nem szubjektív vélemény, vagy valami hasonló megfoghatatlan dolog. Axióma. Pont. Ehhez képest azért nem kapott egy kanyi aranyozott fecnit sem, a Titokzatos folyóért meg Oscar-díj volt a juttatás egy része. Ebből is látszik, hogy az Akadémia zsűrije nincs megfelelő szinten felkészítve a filmvilág tényeiből. És ezt nem csak a Titanic miatt tudjuk.
Nos, Sean - világválság ide vagy oda - a Milk című filmért is megkapta a neki járó aranydarabot, ami a szakértő filmkritikusokban - lásd én - bizony felkelti a gyanút, hogy akkor érdemes-e egyáltalán beülni hátul-középre a Bunuel terembe és 128 percig nyomás alatt tartani hátsófelünket.

A történet azonban ígéretes. A berlini "Ich bin schwul und das ist auch gut so" polgármester bátor önvállalása Milkhez képest bakfitty, hisz ő az első nyíltan saját neméhez vonzódó politikus az Újvilágban, ami akkortájt keményebb ellenállásba ütközött, mint manapság az Andrássyn a szivárványmenet. És mint ahogy szokott ez lenni, a hősök korán halnak - hisz ezért hősök részben - hát Milk sem szakítja meg a hagyományt.