A pankrátor - The Wrestler

Darren Aronofsky először a Pi-vel, aztán a Rekviem egy álomért című drogelvonókúrával sokkolt minket, most meg Mickey Rourke van soron. Mickey Rourke-ba a 80-as években azok a lányok voltak szerelmesek, akik mellette még Brad Pitt szőke tincseit és Johnny Depp ollókezét haluzták maguk elé magányos éjszakákon, ágyban, párnák közt. És persze minden fiú olyan akart lenni, mint ő, hisz aki olyan, mint aki Kim Basinger popsijába csíphet, az biztosan viszi a prímet egy lakótelepi általános iskolában is.

Nos azok a lányok és azok a fiúk mostanra felnőttek, megváltoztak és feltehetőleg Mickey Rourke fetisizmusuk is elillant, ami azonban kevésbé a felnövésnek mint inkább Mickey Rourke Transzformereket megszégyenítő már-már Kaffkai átváltozásának tudható be.
A sajtóban az okokról több teória is kering, annyi azonban a róla készült képeket nézve elég valószínűnek tűnik, hogy Mikink saját arcberendezését két tűz közé szorította, ti, hogy torzzá itta majd próbálta plasztikai beavatkozás segítségével eredeti formájára javítani, aztán ezt ismételte pár évig. És mint ahogy ugyebár ez már más Mikivel is megtörtént, a plasztikai beavatkozás eredménye az eredeti elképzelésektől ...hm... eltért.
Mickey tehát eredeti formáját nem tudta visszanyerni, azonban szerencsére így el tudta játszani ezt:

Majd aztán még pár év próbálkozás után valami olyasmi történt, mint amikor Szent-Györgyi a hexuronsavat akarta felfedezni, aztán kiderült, hogy az a C-vitamin, minthogy a plasztikai sebészek krémjének véletlenségből Mickey® helyett Randy 'Kos' Robinsont sikerült kifaragni a néhai Rourke-ból. Szinte tökéletes lett:

Aronofsky számára tehát nem is volt kérdés, hogy kit is győzzön meg a címszerepre, mikor megfogant az agyában a gondolat, hogy a pankrátorok szomorú ámde keserves életéről csinál egy filmet, fókuszban a 'Kos'-sal, akinek élete már olyan keserves és szomorú, hogy állítólag még a fiúk is sírnak, ha meglátják. Mickey ugyanis nem elég, hogy olcsó mostanában letűnt korok letűnt tinilányolvasztójához hűen, de még egy sminkmestert is meg lehet vele spórolni.
Egyébiránt a film is nagyjából erről szól, hogy bizony a 'Kos' élete milyen kísérteties párhuzamban van Mickey életével és most meg már hasonlítanak is és ez mennyire szomorú, meg az alkohol meg az a sok szex és pia, pedig milyen érző lelkek is mindketten és mégis itt szenvednek, s tán a slusszpoénban még az is kiderül, hogy féltesók és egy folytatásos teleregényben láthatjuk majd őket viszont.
Nem is nézném én meg és tán más sem a pankráció örökös és lelkes hívőin kívül ezt az eposzt, ha egyrészt nem Aronofsky rendezte volna, másrészt nem az a Mickey Rourke lenne benne, aki annak idején az Angyalszívben belefagyasztotta az ereinkbe a vérvörös folyamot.
Mickey, bár a tinilányokat már nem féltjük Tőled, azért szeretünk!