Film után - Elegy - Elégia

Tütü bácsi bepöccinti kétütemű Trabantját, de nem pöccen. Gázpedálpumpálás, szívató, kivárás, majd indítózás, lassan kiütköznek rajta a fáradtság jelei, de nem adja fel. Bő egyórás próbálkozás után végre felsír a motor. Tütü bácsi arcán mosoly, beteszi egyesbe, kihúzatja, irtózatos tempóra gyorsít, megelőz egy kismamát, majd egyesből visszavált... Az Elégia mind tempóban, mint nyögvenyelősségben nagyjából ezt a szintet hozta. A veszélyes nevű rendezőnő előző két filmjében ellőtte az összes, még vállalható klisét, így most már nem maradt neki más, mint a nehezen vállalhatók. Ha így folytatja, esélyes arra, hogy a következő filmje űberolja a Titanic katasztrófáját a közhelytengerben és a végén még Oscart kap. Ámen.
A film nagyjából arról szól, hogy Penelope Cruz szép (a szép itt egy aktív tevékenység, amit ő végig csinál), Ben Kingsley meg öreg és ezért folyton be kell húznia a hasát, hogy tetsszen Penelopenak. És mivel behúzza a hasát, lehet hazug, meg is csalhatja Penelopet, lehet vele kiállhatatlan, utálhatja a fiát ésatöbbi, Penelope mégis őt fogja szeretni. Ismét kiderül tehát, hogy a lapos has csodákra képes. Persze ez így túl egyszerű lenne és rögtön alámenne a Titanicnak, ezért a végén még jön egy felejthetetlen rész (Tütü bácsi megelőz egy kismamát), ahol Kingsley önmarcangol és elgondolkodik a lapos has vonzerején, majd a végén (Tütü bácsi egyesből visszavált, Totta balra el)Penelope szörnyen beteg lesz, kevésbé szép, de Kingsley hajlik rá, hogy így is megszeretkezze.
Ha ez az írás nem kritika lenne, hanem ajánlás, akkor ezt írnám: Ajánlom ezt a filmet mindazoknak, akik reménytelenül szerelmesek Penelope Cruzba és/vagy 60 évesen ott tartanak szexuális fejlettségben mint egy 18 éves, koedukált koleszos kamasz. Ajánlom továbbá minden Tütü bácsinak.
Jut eszembe, az olvadás, pirongás, mosolygás, rívás elmaradt. Csöpögés viszont volt dögivel, csak úgy cuppogtunk benne.

Elégia

Fogjuk magunkat, aztán szépen elolvadunk hétfőn. Csöpögünk majd, könnyezünk kicsit, kijövünk, nagyot sóhajtunk, a fiúk pironganak, a lányok elbágyadva mosolyognak. Valahogy így. Isabel Coixet (Vazsgabin kívül senki ne próbálja meg kiejteni a nevét, mert veszélyes!) már kétszer megríkatott minket, most majd jól meglátjuk, hogy harmadszor is sikerül-e. Az elsőnél tényleg ríttam, elképzeltem az életet nélkülem és rínom kellett, a másodiknál elkezdtem ríni, aztán túlestem a ló másik oldalára a filmmel együtt, talán már kicsit sok volt, abbahagytam a rívást. Ebben meg nincsen benne Sarah Polley (ez ellen itt és most tiltakozom és ülősztrájkolni is fogok a jövő héten), de legalább benne van Tom Cruise exneje meg Schindler kontrollingese. Köztük szövődik egy szerelmi szál (még nem tudom, hogy mekkora sokk lesz őket csókolózni látni), ami összevissza kavarodik, aztán a végén meg mindenki rí. Vagy ríj. Rívás rulez.
CUPP