Ez az az év, mikor várhatóan megveszem a toszkánai nyaralómat, figyelembe véve az elmúlt 6 év alatt összespórolt pénztömeget, ami a számláimon figyel, és kivetítve a következő 69-re. Ezenkívül ez az az év, mikor a britek szinte tökélyre fejlesztik a negatív utópiát, fityiszt mutatnak Hitlernek, dobnak egy cvikipuszit Sztálinnak, Kim Dzsongil népi demokráciája pedig ártatlan óvodás mecsizés hozzájuk képest. Legalábbis Edward Bond szerint így lesz. Vagy így is lehet.
Ez a brit ember úgy gondolta, hogy az rendben van, hogy a múlt teljességgel érthetetlen, vállalhatatlan és mindenekelőtt borzasztó történeteit - mint bármelyik totalitárius rendszer története - tanulság gyanánt elmeséljük a felnövekvő ifjúságnak, no de azért szólni kellene nekik, hogy ez bizony megtörténhet a jövőben is, jobb ha figyelnek. Hát ő szólt, mossa kezeit.
Mindezt vasárnap este a hétvége levezető fázisában. Soha ilyen csöndes szünetet nem éltem meg a Katonában. A végén a ruhatár előtt pedig több ember tekintete már önpusztító eszközök után kutatott. Javaslom bevezetésre a 18-as karika mellett a "Vasárnap délután tilos", vagy a "Depresszióra hajlamosak csak pszichológus felügyeletével nézhetik" vagy hasonló figyelmeztetések bevezetését. Akik megcsömörlöttek a Hahota klub gyűlésein és már szeretnének kicsit szomorúak, letörtek, depressziósok lenni, mély apátiába esni, azoknak kifejezetten javasolni tudom a darabot.
Egyébiránt 3 részből áll nagyjából ilyen hangulattal:
1. rész - Azonnali önpusztítás gondolata felüti fejét a nézőtéren
2. rész - A poén diktatúrában is poén. Lehet, hogy mégis élünk tovább.
3. rész - Mégsem. Áááá..á...á....á.......
Ahogy a mondás tartja: Jó volt, ilyet többet ne főzzetek!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése