Elégia

Fogjuk magunkat, aztán szépen elolvadunk hétfőn. Csöpögünk majd, könnyezünk kicsit, kijövünk, nagyot sóhajtunk, a fiúk pironganak, a lányok elbágyadva mosolyognak. Valahogy így. Isabel Coixet (Vazsgabin kívül senki ne próbálja meg kiejteni a nevét, mert veszélyes!) már kétszer megríkatott minket, most majd jól meglátjuk, hogy harmadszor is sikerül-e. Az elsőnél tényleg ríttam, elképzeltem az életet nélkülem és rínom kellett, a másodiknál elkezdtem ríni, aztán túlestem a ló másik oldalára a filmmel együtt, talán már kicsit sok volt, abbahagytam a rívást. Ebben meg nincsen benne Sarah Polley (ez ellen itt és most tiltakozom és ülősztrájkolni is fogok a jövő héten), de legalább benne van Tom Cruise exneje meg Schindler kontrollingese. Köztük szövődik egy szerelmi szál (még nem tudom, hogy mekkora sokk lesz őket csókolózni látni), ami összevissza kavarodik, aztán a végén meg mindenki rí. Vagy ríj. Rívás rulez.
CUPP