2009. július 20., hétfő

Film után - Engedj be! - Lat den rätte komma in

Ez volt az első vámpíros film amit megnéztem. Gondoltam csak nem lehet olyan rémisztő, ha gyerekek a főszereplői. Amit eddig képzeltem erről a témáról az most meglepő dolgokkal bővült.
Nem tudtam, hogy a vámpír által megmart embernek nem csak azt a sokkot kell feldolgoznia, hogy ráugrik egy kislány egy fárol és elkezdi marcangolni a torkát, hanem avval is meg kell barátkoznia, hogy mindezek után a macskák is úgy rontanak majd rá, mint a leárazott sajtra a szupermarketek árérzékeny hordái. Nem baj, szegény megmart asszony sem nézett még valószínűleg vámpíros filmet, ő sem számított
arra, hogy egy spontán égéssel fokozódnak még szenvedései egy rövid időre.

Eli a nemtelen kislány vámpír, akinek érdekes tulajdonságai vannak a vérszíváson kívül. Bebocsátást kér mielőtt bemegy egy idegenhez, ki tudja rakni elsőre a Rubik-kockát, az ereszcsatornán közlekedik.
Oskar kemény srác, jól tűri a fájdalmat és a megaláztatást, nem nyávog, nem kér segítséget. Valamiért tudja, hogy eljön még az ő ideje is. Bátran köt barátságot a fura dolgokat művelő Elivel.
Sajnáltam szegény jámbor alkoholistákat, akiket kivéreztetett, megcsonkitott Eli, meg a gonosz osztálytárs kis beszari segédeit is, akik azért szintén nem érdemeltek volna csonkítást.
A feszültség megfelelően fokozódott -a mellettem ülő többször eltakarta szemeit-, bár volt olyan öldöklős jelenet, ami inkább vicces lett, mint rémisztő.
Tetszett, egynek jó volt, 4 csillagot adnék, ha lenne ilyen.

Nincsenek megjegyzések: